Ablakszigetelés a rádiónál

Az egyik ismerősöm nyári diákmunkát vállalt az egyetemi évei alatt egy ablakszigeteléssel foglalkozó vállalatnál. Amikor megkérdeztem, hogy miért pont az ablakszigetelés, csak megvonta a vállát és azt mondta, hogy ez jött. Hát jó, gondoltam, csak tudja, mire vállalkozik, meg hát ki vagyok én, hogy bárkinek is megmondjam, hogy mit csinálhat és mit nem.  Lehetséges, hogy aztán végül mégis csak jobban jártunk volna, ha megmondom neki, hogy ez nem az ő asztala, inkább menjen vízimentőnek, vagy valami ügyeletes szépfiú szerepkörét töltse be, de mivel nem tettem meg ezt a lépést, így most már talán teljesen felesleges is ezen sopánkodni.

Az egyik alkalommal, amikor a nyár végéhez közeledve találkoztam ezzel az ismerősömmel, a kezdeti nehézségek ellenére azonban felvillanyozódott teljesen. Elmesélte, hogy az első két hét pokol volt, mert bármit csináltak, sehogy sem tudta őket utánozni, ráadásul amikor meg már kezdte azt hinni, hogy belejött a gyakorlatba, akkor mindig kiderült, hogy egyre inkább fogalma sincsen, hogy mit kéne csinálnia, és hogyan. Pedig állítólag nem egy nagy ördöngösség, de hát aki éppen hogy csak átment a technika órákon bukás nélkül, az nem is tudom mit vár az élet ezen területétől. Én sem véletlenül nem lettem divattervező, vagy bármi olyan, amihez a fantáziám meglenne, csak nem tudok neki csontvázat, testet adni a korlátozott képességeim miatt.

Szóval, ahogy letelt ez a két pokoli hét, mintha egy csapásra felkapcsolták volna az összes villanyt a haverom fejében: megértett mindent hirtelen, és kezdett ráérezni a technikára is. A következő egy hét alatt teljesen belejött a munkába, olyannyira, hogy a főnöke rendes módon a kiemelt csapattal küldte el dolgozni. Ez azt jelentette, hogy Magyarország egyik legnagyobb kereskedelmi rádiójának a székházához mehetett dolgozni. Teljesen fel volt spannolva, mert ő éjjel nappal ezt a rádiót hallgatja, és ismeri névről és rajong is a legtöbb műsorvezetőért. Mesélte, hogy mivel annyira profi, ezért arcokat is tud a hangokhoz társítani. (Igen, ezzel már elnyerte minden elismerésemet, ugyanis a legtöbb név hallatán abban sem voltam biztos, hogy valódi személyekről beszél, viszont arról meggyőződtem, hogy ezelőtt a beszélgetés előtt a legtöbbjükről még csak nem is hallottam.) Aztán jött a még izgalmasabb rész, ugyanis kiderült, hogy az egyik lánynak nem csak nagyon csinos a pofikája és gyönyörű a hangja, de a megjelenésével is már egy csapásra lehengerelte az én kis ablakszigetelő barátomat. Egy hétig voltak kint a székháznál, mindenféle egyéb apró munkákat is csináltak az ablakszigetelés mellett, így hát a kis haveromnak volt egy hete, hogy valahogy felhívja magára a lány figyelmét. Nem vallotta be, de azt hiszem, tudom, hogy mi lehetett a technikája – mert az mindig nagyon ment neki – : mivel rekkenő hőség volt, ezért csak a munkaruha overall-ja maradt rajta, póló nélkül, félig átvetve a vállán a kantárja és amint megjelent a célpont  elővette bájos kisfiús mosolyát és valami gyönyörű hangon, néven szólítva köszönthette a hölgyet. Biztos vagyok abban, hogy ez így történt 🙂

Lényeg, a lényeg, hogy valahogy ezek ketten összeismerkedtek és az a lány valami olyan csodát művelt az én kis barátommal, hogy egyszerűen madarat lehet vele fogatni. Remélem nem csak játékszernek vagy unaloműzőnek használja, mert valóban nagyon értékes és érzékeny fiúcskáról van szó, aki most már szerencsére nem csak a közgazdaság tudományában és három külföldi nyelv anyanyelvi szintű beszélésében, de az ablakszigetelésben és mindenféle csinos rádiós műsorvezető lányok összeszedésében is remekel.