Carassius gibelio paraziták, Ezüstkárász – Wikipédia
Története[ szerkesztés ] Az ezüstkárász nem volt őshonos faj Európában. Később az elterjedési területük Nyugat-Szibérián keresztül átterjedt Kelet-Európárabeleértve a ponto-kaszpikus területeket Fekete-tenger és Kaszpi-tengerilletve Délkelet-Európa nagy részére is Carassius gibelio parazitákBulgáriaGörögország és Törökország.
Az inváziós faj -ben felbukkant a Balti-tenger menti államokban ÉsztországLettországLitvánia-ban pedig már elérte DániaNémetország és Finnország folyóvizeit is.
Az es évektől kezdve már semmi nem tudott gátat szabni a megállíthatatlanul Európa felé terjeszkedő halfaj térhódításának.
Mára Európában már csak ÍrországSkóciaa Carassius gibelio paraziták északi és keleti része, valamint Észak-Franciaország Normandia tekinthető ezüstkárásztól mentes területnek. Megjelenése[ szerkesztés ] Az ezüstkárász sárga színmutációja Teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a széles kárászé.
Hátúszója szintén úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé hajlított horgos. Kifejlett testhossza körülbelül 40 centiméter, testtömege a kilogrammot is meghaladhatja.
Szaporodása[ szerkesztés ] Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezismint különleges ivartalan szaporodási forma.
Csajok a csúcson: a nők, akik leigázták Európát Fotó: Ujvári Krisztián-Róbert A víz alatti világ sok érdekességet rejteget, ám nem minden aranyhal, ami fénylik, de még csak nem is ezüst. Valószínűleg ugyancsak elcsodálkoztak az európai szakemberek, amikor rájöttek, hogy egy ázsiai halfaj csak nőstény egyedekkel képviselteti magát számára idegen vizekben. Hímeket sehol se találtak.
Az ívásra érett ikrások nőstények más halfajokkal, például ponttyalbodorkával ívnak össze, és kakukk módjára csempészik ikráikat azok ikrái közé. A lerakott ikrákat más pontyfélék hím ivarsejtjei serkentik barázdálódásra, anélkül hogy ezek kromoszómái részt vennének a folyamatban.
A kikelő utódok így nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok. Ivaréretten mind nőstények lesznek, genetikai szempontból tökéletes másolatai az anyjuknak.
NaturalSwiss Videók - A gyomorban élő paraziták
Ez a szaporodási mód rendkívül előnyös egy terjeszkedő fajnak, mert nem kell mindkét nemű egyednek bekerülnie egy meghódítandó területre, elég egyetlen nőstény példány is.
Viszont egy idő után a túlnépesedett állomány kezdi felélni lehetőségeit; ellenségei, parazitái és kórokozói is elszaporodnak, az egyedszám rohamosan csökken, és a fajt a kipusztulás fenyegeti, hacsak nem tud átváltani az ivaros szaporodásra. Ilyenkor az ezüstkárász képes nemet váltani, ugyanúgy mint a tengerben élő Amphiprion nem bohóchalak képviselői ivart meghatározó rendszer.
Érdekes tény, hogy a gynogenezis jelensége csak az európai ezüstkárászokra jellemző, az ázsiai forma között mindig vannak, igaz kis számban carassius gibelio paraziták is.
