Helminthológiai boncolás

Látták: Átírás 1 Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai és Állattani Tanszék A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata A diagnosztikai vizsgálatok nélkül végzett kezelések következményei Készítette: Motyovszki Nelli Témavezető: Dr. Bevezetés Irodalmi áttekintés Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Eimeriidae család Helminthológiai boncolás törzse Mételyek helminthológiai boncolás Galandférgek osztálya Galandféreglárvák okozta megbetegedések Galandférgek okozta bántalmak Fonálférgek törzse Tüdőférgesség Gyomor-bél férgesség Saját vizsgálatok- Anyag és módszer Vizsgált állomány Az állományban végzett vizsgálatok A laboratóriumban végzett vizsgálatok Saját vizsgálatok- Eredmények Saját vizsgálatok- Megbeszélés Összefoglalás Summary Irodalom Köszönetnyilvánítás Mellékletek 3 1.

  • Állattani Közlemények () | Arcanum Digitális Tudománytár
  • Miért vékony a macska, de jól eszik? - Edzés
  • Galandférgek kultakaroja

Bevezetés A juhtenyésztés már a honfoglaláskor hazánkba érkező elődeink számára sem volt ismeretlen fogalom. Több, juhok leírására szolgáló szavunk pl. Elődeink egy, a mai rackajuhhoz hasonló fajtával gazdálkodtak, majd a török hódítás alkalmával érkezett meg hazánkba a cigája juh.

A manapság legjelentősebb fajtánk, a merinó birka csupán a Ma, a KSH decemberi adatai szerint az országban ezer darab juh található, amelyből ezer állatot gazdasági szervezetekben, míg ezret egyéni gazdaságokban tartanak.

Miért vékony a macska, de jól eszik?

Ez a szám az elmúlt évtizedben nagyjából stagnált. A legnagyobb bruttó termelői értékkel rendelkező ágazat a juhtenyésztésen belül az élő állatok értékesítése, ezen belül is kiemelkedő fontosságú az exportra történő helminthológiai boncolás.

Ezt követi a nyers gyapjú értékesítése, majd a kisebb jelentőséggel bíró tej- illetve trágyaértékesítés Állatállomány, Érdekes azonban, hogy a magyar juhtenyésztési és tartási szokások nem sokat változtak elődeinkéitől.

Mivel ma is gyakoriak a relatív kisebb létszámú juhállományok, mind a mai napig él a hagyománya az állatok közös legelőre való összehajtásának a legeltetési időszakokra.

Emellett az állatokat ma is nagyrészt a silányabb legelőkre hajtják ki, kihasználva igénytelen természetüket. Helminthológiai boncolás tenyésztési módszerek közül még manapság is a vad pároztatás a legelterjedtebb. Az ágazat jövedelmezősége viszonylag alacsony, így a gazdák költségeik minimalizálására törekszenek. Ebből következik, hogy a juhtenyésztés gépesítettsége, technikai fejlettsége alacsony, az állattartók inkább a hagyományos, helminthológiai boncolás esetben elavult módszereket alkalmazzák, sokszor az állatok, illetve a termelés rovására.

Gyakran találkozni télen zsúfoltan, nem megfelelő higiéniai körülmények a paraziták gazdaspecifitása tartott, illetve rossz minőségű takarmánnyal etetett állományokkal.

A kedvezőtlen tartási és takarmányozási körülmények hajlamosító tényezőként szolgálnak különféle betegségek kialakulásához, és így végeredményben teljesítménycsökkenéshez vezetnek.

Az állatok nem tudnak élettani képességeik szerint termelni, romlanak a szaporodási mutatók, csökken a bárányok száma, nő a bárányelhullás aránya, a bárányok kondíciója nem megfelelő, növekedési erélyük csökken, az értékesítésre szánt állatok minősége nem éri el a kívánt szintet. A helyzetet az sem segíti, hogy ma Magyarországon az élő juhokat fix áron vásárolja fel a piac, így a termelőknek nem érdekük, hogy minél jobb kondíciójú bárányokat neveljenek.

A csökkent helminthológiai boncolás egyik leggyakoribb indikátora a magyar juhállományokban az állatok parazitás fertőzöttsége. A leterheltebb, illetve gyengébb immunrendszerű állatokban könnyebben, illetve több parazita telepszik meg. Az a tény, hogy több állományt legeltetnek együtt egy közös legelőn, illetve hogy a hazai viszonyok között nehezen valósítható meg a szakaszos legeltetés, vagy a legelőkön helminthológiai boncolás állatok bélsarának összegyűjtése, valamint hogy a juhászok alkalmanként rákényszerülnek a belvizes vagy éppen kiszáradt legelők használatára 2 4 is, mind súlyosbítja ezt a helyzetet.

Ez alapján kimondható, hogy a juhok parazitás helminthológiai boncolás a juhtartás velejáró, de nem elhanyagolható problémája. Magával a fertőzöttség problémájával a juhtartók is tisztában vannak, viszont annak mértékével már kevésbé. A paraziták elleni védekezés helminthológiai boncolás szokás az állattartók körében, ám ezt legtöbbször nem előzi meg az adott állomány valós fertőzöttségét feltáró laboratóriumi vizsgálat.

A gazdák nincsenek tudatában annak, hogy az állataik milyen és mennyi parazitával fertőzöttek, és emiatt sokszor a nem megfelelő kezelést választják a számukra. Bevett gyakorlat, hogy az állományt évente egyszer, helminthológiai boncolás legelőre való kihajtás előtt, tavasszal kezelik valamilyen antiparazitikummal.

FM rendelet, állatbetegségek megelőzésének szabályairól szóló fejezetében található FM rendelet, Helmint mérgezés a rühösség prevenciójára, illetve kezelésére ma már használhatóak a különböző, ivermektin hatóanyagú injekciós készítmények, melyeknek belső élősködők elleni hatásuk is van, gyakori, hogy a gazdák költséghatékonyság céljából egy kezeléssel, egyszerre próbálnak védekezni mindkét bántalom ellen. Az ivermektin használata, mint belső élősködők elleni kezelés azonban sok esetben nem a legmegfelelőbb döntés, ugyanis az ivermektin csak a gyomor-bél férgek, valamint a kis és nagy tüdőférgek ellen hatásos, a sok esetben előforduló galandférgek, illetve mételyek viszont túlélik a kezelést.

A másik probléma az ivermektin felhasználásával, hogy e készítmények használati utasításai hangsúlyozzák, hogy rühösség kezelésére az egyszeri használat kifejezetten ellenjavallt, hiszen, akár csak a fürdetés esetében, ezekkel a készítményekkel sem lehet elpusztítani a rühatkák epidermisben megbújó petéit, így szükséges a kezelés helminthológiai boncolás 7 nap elteltével.

Ez jól példázza, hogy az állattartók pénzügyi megfontolásból, illetve esetlegesen hiányos ismereteik miatt gondatlanul járnak el, és ezzel fölösleges összegeket költenek hatástalan kezelésekre.

Mivel a parazitás fertőzöttség a legtöbb esetben nem manifesztálódik szembetűnő klinikai tünetekben, az állattartók tévesen úgy gondolhatják, hogy az egyszeri kezeléssel célt értek, viszont állataik termelése ezután sem fog javulni, amely hosszútávon a helminthológiai boncolás elégedetlenségéhez vezet. Mivel a magyarországi körülmények és az ágazat tőkeszegénysége miatt a tartási, legeltetési és takarmányozási viszonyok megváltoztatása nehéz és sok esetben nem valósítható meg az helminthológiai boncolás számára, a megfelelő, célzott gyógykezelés jelentősége felértékelődik.

Azonban a hatásos kezelés nem vihető végbe, amennyiben az állattartók elhanyagolják a laboratóriumi vizsgálatokat. Az állomány fertőzöttségét felmérő bélsárvizsgálat alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a megfelelő helminthológiai boncolás bíró antiparazitikumot válasszuk az állatok kezeléséhez.

Aktualności

Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyszeri kezelés még abban az esetben sem lesz hatásos hosszútávon, ha a megfelelő készítményt használtuk.

Ahhoz, hogy tartós eredményt érjünk el, egyrészt ismernünk kell az általunk alkalmazott készítmény hatástartósságát, 3 5 illetve szükségünk van az állomány állapotának megfelelő időközönként elvégzett kontrolljára, amely történhet bélsárvizsgálattal, valamint az elhullott állatok körültekintő boncolásával is.

Jogosan feltételezhető, hogy ha az állattartók tisztában is vannak a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok lehetőségével, kiadásaik csökkentése végett ezeket nem veszik igénybe. Pedig belátható, hogy az eredménytelen kezelésekre elköltött összegek megelőző vizsgálatokra fordítása, és ezáltal a kezelések hatásosságának, valamint ebből következően az állatok egészségi állapotának és a termelési színvonalának javulása olyan hasznot jelenthet a gazdák számára, amely megéri a befektetést.

A problémát az jelentheti, hogy ez esetben az állattartók nincsenek tisztában döntéseik következményeivel, ami következhet abból, hogy az állatorvosok nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást számukra a helminthológiai boncolás illetően.

Észrevételeim szerint a parazitológiai vizsgálatok jelentősége mind az állattartók, mind az ellátó állatorvosok körében elhanyagolt téma. Szakdolgozatom célja, hogy egy átlagos juhállományon mutassa be, egy átlagos, belső paraziták elleni kezelés hatását, hangsúlyozva a kezelés hatástartósságát, illetve a kezelést megelőző, valamint az azt követő laboratóriumi, illetve az állományon belül elvégzett diagnosztikai vizsgálatok jelentőségét.

Elsődleges szempont volt a vizsgálathoz olyan állomány választása, amelynek tartási- illetve takarmányozási körülményei semmiben sem térnek el a hazai átlagtól, így a vizsgálatokat egy hagyományos, falusi kisgazdaság állományán végeztük. Ez biztosítja a kutatás reprezentatív értékét, hiszen a legtöbb hazai állományra kivetíthetőek a kapott eredmények. Kutatásommal helminthológiai boncolás a kapott eredményekkel szeretnék rávilágítani arra, hogy a körültekintő bélsárvizsgálat elengedhetetlen feltétele egy eredményes kezelésnek, valamint arra, hogy az antiparazitikus készítmények hatástartóssága, a szennyezett legelők, az újrafertőződés folyamatosan fennálló veszélye miatt egyszeri kezelés nem elegendő, még egy hatékony, célzottan igénybe vett készítmény használata esetén sem.

Eltérés vagy arány?

Emellett szeretném bizonyítani a kezeléseket követően elvégzett, az állomány helminthológiai boncolás fertőzöttségének kontrolljára irányuló vizsgálatok fontosságát is. Irodalmi áttekintés Ebben a fejezetben szeretném összefoglalni a juhok hazánkban is előforduló parazitáit, valamint a róluk rendelkezésünkre álló fontosabb ismereteket. Mivel helminthológiai boncolás szakdolgozatban prezentált kutatásnak a belső paraziták elleni kezelések hatékonyságának bemutatása a célja, ezért a juhok ektoparazitáinak ismertetésére nem térek ki.

Ezen kívül, helminthológiai boncolás áttekintésben igyekszem azon parazitákra fektetni a hangsúlyt, amelyek egy körültekintően elvégzett bélsárvizsgálat, illetve boncolás során detektálhatóak az állatokból.

A következőkben szó lesz a juhok Apicomplexa törzsbe tartozó különböző egysejtű élősködőiről, valamint fontosabb helmintózisairól, ezen belül is részletezve a laposférgek törzsébe tartozó mételyek, illetve galandférgek osztályait, valamint a főbb fonálféregfajokat is. A különböző élősködőfajok főbb jellemzésén túl, nagyobb hangsúlyt kívánok fordítani azokra, amelyeket a kutatás során kimutattuk a helminthológiai boncolás állományban.

Az áttekintés során az élősködők gyakorlatias szempontok alapján történő bemutatására törekszem, így fő spektrumba az általuk okozott tüneteket és elváltozásokat, valamint a kimutatásukra irányuló vizsgálatokat szeretném helyezni Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Hazánkban három jelentősebb Cryptosporidium-fajt mutattak ki, amelyek juhokat is képesek fertőzni, ezek a vékonybélben előforduló Cryptosporidium parvum és Cryptosporidium bovis, valamint az oltógyomorban élősködő Cryptosporidium andersoni.

Mindhárom faj zoonotikus, emberben is meg tudnak telepedni.

A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata

Fertőző alakjaik a négy sporozoitát tartalmazó oociszták, melyek két formában fordulnak elő. A vékony burokkal rendelkező oociszták már a gazda bélcsatornájában felrepednek, és ezzel újabb fertőződést indukálnak, míg a vastagburkú oociszták a bélsárral a külvilágra ürülnek.

A Cryptosporidium oociszták a külvilágon vizes környezetben hosszú ideig túlélnek, így legjellemzőbb fertőződési forrásként is a vizet említi a szakirodalom. Ebből következik, hogy a fertőződés helminthológiai boncolás a legelőn, tavasszal, illetve ősszel következik be, amikor több csapadék hullik. A Cryptosporidium-ok erős immunválaszt indukálnak, így a tünetmentes fertőződés gyakori. Tünetek általában a fejletlen immunrendszerrel rendelkező újszülött állatokban, illetve a legyengült immunrendszerű állatokban alakulhatnak ki.

A fertőzöttség fő tünete a néhány napig tartó vízszerű hasmenés, amit általános tünetek, illetve dehidráció kísérhet. A tüneteket leggyakrabban vírusok okozta társfertőzések súlyosbíthatják.

A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata - PDF Ingyenes letöltés

A betegség kórbonctani képe nem túl jellegzetes, a vékonybélben előforduló fajok enyhe bélhurutot, míg a gyomorban előfordulóak a gyomorfal hyperplasiáját okozhatják. A nagyjából 5 µm-es a C.

  • Képek a parazitákról az emberi székletben
  • Különleges vitamin-komplexek és táplálékkiegészítők segítik a helyzet kijavítását.
  • Bél paraziták a kakukkban

Igen gyakori betegség a juhállományokban, a helminthológiai boncolás nyáj érintett a betegségben, bár sokszor a fertőzöttség szubklinikai formában van jelen. Habár a fertőződésre minden korú állat fogékony, tünetek szinte kizárólag a bárányok esetében jelentkeznek. Fő jellemzőjük, hogy a gazda bélcsatornájában obligát intracelluláris fejlődésük van, illetve, hogy homoxén, gazdaspecifikus élőlények.

A juhokat 15 Eimeria-faj képes fertőzni, ebből helminthológiai boncolás körülmények között az Eimeria ovinoidalis-t tartják a legjelentősebb, legpatogénebb fajnak. Egy osztrák kutatásban, melynek keretein belül egy tejelő állomány anyajuhait, illetve bárányait vizsgálták, 8 Eimeria-fajt sikerült detektálni.

A legnagyobb koncentrációban az anyajuhok esetében az E. A fent említett fajok közül egyesek a vékonybélben, mások a vastagbélben szaporodnak, illetve olyan fajok is akadnak, melyeknek egyes fejlődési stádiumaik a vékonybélben, míg mások a vastagbélben találhatóak. A kokcidiumok fejlődésére jellemző, hogy a gazdaállat bélcsatornájának sejtjeiben először ivartalanul, majd ivarosan szaporodnak. Ivartalan szaporodásuk, az ún.

Az esetlegesen kialakuló helminthológiai boncolás az ivaros szaporodás, kerekférgek diagnosztizálása. A kokcidiózis klinikai tünetekben általában a fiatalabb, hetes állatokban nyilvánul meg, vezető tünete a vízszerű hasmenés, amely lehet nyálkás, fibrincafatokat tartalmazó vagy véres is.

A hasmenés mellett általános tünetek, dehidráció, valamint csökkent étvágy és következményes api san tabletták férgek számára jelentkezhet, akár elhullás is bekövetkezhet.

A gyakori szubklinikai fertőzés a bárányok csökkent növekedési erélyében nyilvánul meg. A fent említett osztrák kísérletben, a bárányokat két csoportra osztották, és ebből az egyiket diclasurillal kezelték. A bélsárból felszíndúsítással mutathatóak ki helminthológiai boncolás Eimeria oociszták, amelyek fajra jellemző, de legtöbbször ovális vagy ellipszoid alakúak, egyik végükön a legtöbb esetben kupakszerű képlet található, bennük 4 sporocysta, ezek mindegyikében pedig sporozoita található.

A juhok 6 8 különböző Eimeria-fajait méretük µm és szerkezetük alapján lehet megkülönböztetni egymástól.

Miért vékony a macska?

A külvilágra az oociszta sporulálatlan állapotban ürül, majd a külvilágon sporulálódik, és ebben az állapotában jobban ellenáll a környezeti hatásoknak.

A fogékony állatok e sporulált alak szájon át történő felvételével fertőződnek Laposférgek törzse Mételyek osztálya A juhok igen érzékenyek a mételyes fertőzöttségre, így ez elég gyakori bántalom az állományokban. A juhokat fertőző fontosabb mételyek a Digenea alosztályba, azaz a közvetett fejlődésű mételyekhez tartoznak.

Ez az elnevezés utal az helminthológiai boncolás tartozó mételyek heteroxén, köztigazdát igénylő fejlődésmenetére. A fejlődési ciklusukban kulcsszerepet játszanak a különböző csigafajok, melyek elsődleges köztigazdái a mételyeknek. Az ide tartozó mételyek közös jellemzője a jellegzetes levél vagy lándzsa alak, illetve a megtapadást valamint táplálkozást segítő feji, illetve hasi szívókák.

Jellemző heterogóniás fejlődésük, mely során a végleges gazda által ürített petékből, egy vagy több köztigazdában, különféle lárvastádiumokon keresztül fejlődik ki a fertőzőképes lárva, a metacerkária. A juhok legjelentősebb mételyes és egyben parazitás fertőzöttségét a közönséges májmétely, a Fasciola hepatica okozza. Hazai körülmények között a Lymnaea truncatula, a törpe iszapcsiga a fő köztigazdája, mely jellegzetesen vizes élőhelyeken fordul elő, mind nagyobb vizek mentén, mind időszakosan, általában nagyobb esőzések, áradások után kialakult kisebb-nagyobb vízállásokkal rendelkező területeken.

Ez meghatározza a fasciolosis előfordulási területeit is. A juhok a csigákból kirajzott, majd fűszálakon megtapadt metacerkáriákat veszik fel. A felvett mételyek a vékonybél falán helminthológiai boncolás a hasüregbe, onnan pedig a máj parenchymájába jutnak, ahol több héten át vándorolnak, míg végül helminthológiai boncolás epeutakban válnak ivaréretté.

A jellegzetes, centiméteres, levél alakú, kifejlett mételyek tehát az epeutakban detektálhatóak. A juh különösen érzékeny a májmételyes fertőzöttségre, minden életkorban fogékony, és az újrafertőződés lehetősége is fennáll.

Kórtani jelentősége az éretlen mételyek vándorlásának van a máj parenchymájában, mely nagymértékű fertőzöttség esetén heveny traumás májgyulladáshoz, peritonitishez, majd az állat elhullásához vezethet. Kisebb intenzitású, félheveny, valamint idült fertőzöttség esetén a reparatív folyamatok dominálnak, a máj fibrózisa, helminthológiai boncolás az epeutak idült gyulladása, faluk megvastagodása következik be.