Feher féreg. Bélféreg: okok, tünetek, kezelés

A nosztalgia, a manapság már az ingerküszöböt éppen csak megkaristoló, de rendkívül hangulatos élmény aligha ugyanaz, mint amit a pamlagokon pihegő hölgyek éltek át ben, kezükben a Drakulával és A fehér féreg fészkével.

Nekem viszont régi vesszőparipám feher féreg a feltételezés, hogy aki tudja élvezni az efféle sztorikat, az talán feher féreg kondicionálni is az agyát és a lelkét egyfajta lelassulásra, érzékenységre, elutasítva azt a kvázi modern közönyt, ami miatt durvább, szókimondóbb, egyre több tabut ledöntő könyvekre van szükségünk az igazán maradandó, erőteljes olvasmányélményekhez. Ennek megfelelően úgy fogtam neki az olvasásnak, mintha ezúttal nem a könyvnek kellene megfelelnie nekem, hanem fordítva: részemről lenne szükséges bizonyítani, hogy feher féreg tompultam el, és kiszakadva a saját környezetemből megteremthetek magamban egy darabka et.

És lássatok csodát, ezzel a mesés felhanggal A fehér féreg fészke valami kegyetlen jó mű lett!

Milyen paraziták élhetnek a beleinkben és milyen panaszokat okozhatnak? Visszataszító gondolat, hogy mozgó élőlények élősködnek bennünk, így mihamarabb és a leghatékonyabban szeretnénk szabadulni tőlük!

Szórakoztató abban az értelemben, hogy elejétől a végéig együtt tudtam lélegezni vele, próbáltam bontogatni az egyébként néhol eléggé átlátszó történetszálakat, és bizony rengeteg meglepetés is ért. A legerősebb pont mégis a hangulat: ez feher féreg angol vidéki uradalmakban játszódó misztikus nyomozás rettentően ragadós miliőt varázsol körénk, olvasás közben ezúttal is szinte éreztem a köd érintését, a mocsár szagát, miközben valósnak vélt helyismeretre tettem szert Diana kertje, Castra Regis és a Csekélyebb domb környékén.

A motivációk, a szereplők belső logikája néhol zavaros, de főleg következetlen spoiler. Női karakterek terén talán nincs akkora probléma — mármint, a hölgyek tényleg elég korlátozott funkciót töltenek csak be a cselekményben, viszont Lady Arabella olyan szintén tökéletes végzetasszonya, hogy arra szó nincs.

És hát, amiről elkerülhetetlenül beszélni kell, az a rasszista felhang. Tény és való, hogy Stoker az egyetlen néger karaktert nagyon csúnyán mutatja be, bár tegyük hozzá, a szerep is feher féreg alávaló.

Én kicsit most hajlok arra, hogy itt egy eredendően primitív de jobb kifejezés lenne, hogy nem-civilizált, az angol urak és hölgyek közül nagyon erősen kilógófélelmetes, de egzotikus szereplőre volt szükség, Oolanga pedig ennek a törekvésnek esett áldozatul.

Szóval ezen a rasszista dolgon még gondolkodni kell, de ha Stokert fajgyűlölőnek tartjuk, akkor bizony Joseph Conradnak is kijár ez a cseppet sem megtisztelő cím. Egyébként, hasonlóan a szintén érezhető feher féreg, tartok attól, hogy ezek a gyanús, megvetendő gondolatok kortünetként vannak jelen a műben, vagyis éppen azon kéne csodálkoznunk, ha nem találkoznánk velük — lássuk be, Stoker nem egy haladó szellemű nagy gondolkodó, és nem is klasszikussá érett szépíró.

Végül pedig szóljunk pár szót a kiadványról is, mert Metropolis Médiás és általános mérce szerint is nagyon klassz lett a kötet.

A tördelés ugyan feher féreg sűrű, ami egyáltalán nem teszi barátságossá az egyébként is nyomasztóan archaikus szöveget, viszont a megjelenés kimondottan igényes, az illusztrációk végiggondoltak és ízlésesek. Kuczka Péter utószava úgy kell oda, mint feher féreg falat kenyér, de a gondolatai abszolút megfontolandóak, de avíttak is némileg. Összességében pedig én azoknak ajánlanám a történetet, akiket érdekel a retró ponyva, és nem riadnak vissza attól, ha egy modern szemmel nézve inkább fárasztó, mint érdekes történetet kell olvasniuk ahhoz, hogy kicsit a múltszázad elején érezzék giliszta betegség tünetei.