Galandfereg larva, EXTRA AJÁNLÓ

Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor.

III. OSZTÁLY: GALANDFÉRGEK (CESTODARIA RUD.)

Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak le, amit egyebeken kívül az a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandférgek egy kis csoportja Cestodaria különleges bélyegei alapján galandfereg larva mételyek és galandférgek közt átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető.

A galandférgek összes ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak. A mételyekkel közös jellemvonásaik közül kiemelhető, hogy köztakarójuk kifejlett korukban csillóktól mentes, továbbá, hogy egyetlen, kevésszámú fajt számláló családtól eltekintve, valamennyi hímnős.

Larva

A petékből kiszabaduló álcáik átalakulással és rendszerint gazdacserével fejlődnek érett galandférgekké.

Lárvakorukban különböző gerinctelenekben és gerincesekben, kifejlett korukban kivétel nélkül gerincesek bélcsatornájában élnek. Itt a félig-meddig megemésztett táplálék korlátlan mennyiségben rendelkezésükre áll s ezzel magyarázható, hogy úgy szájnyílásuk, mint emésztőcsatornájuk, mint felesleges szerv, a hanyatló átalakulás folytán teljesen eltűnt s a táplálékfelvétel a külbőrön át osmotikusan történik.

Amióta a természettudomány a galandférgeket ismeri, ismételten változott a felfogás arra nézve, hogy a galandféreg testét egyetlen állategyednek vagy ellenkezőleg állattelepnek tekintsük-e, továbbá, hogy galandfereg larva galandféreg melyik végét mondjuk elülső s melyiket hátulsó galandfereg larva.

Napjainkban azonban egységesen azt valljuk, hogy mind a számos, mind pedig a csak néhány ízből álló galandféreg-láncolat egyetlen állategyed, melynek ízelt voltát s a szaporítószerveknek ízenként való megismétlődését a fajfenntartás utáni törekvéssel kell és kielégítően lehet is magyaráznunk.

Nézzük azt, hogy milyen általános felépítésű valamely galandféreg és kövessük egyúttal a képeken feltüntetett állatok bonctani adatait. Ha egy ép és teljes példányt akár élő állapotban, akár pedig megfelelő módon konzervált állapotban van alkalmunk figyelmesen megszemlélni, fel fog tűnni, hogy a galandféreg sűrűn egymás mellé illesztett, nagyjában galandfereg larva alakú képleteknek, az ú.

Ennek elülső végén galandfereg larva jobbára gömbölyded képlet, a galandféregnek ú. Az ember símafejű galandférge Taenia saginata goete. Három galandféreg-fajnak feji vége és érett ízei: a Taenia solium L. A scolexet tehát a galandféreg elülső végének mondjuk, amelyből galandfereg larva összes többi íz a fejlődés folyamán kisarjadzik.

A kutya leggyakoribb bélférgei

A scolexen nem egyébre, mint pusztán a bél nyálkahártyáján való megkapaszkodás céljára szolgáló berendezések tűnnek fel rendszerint csak megfelelő nagyítóeszközök igénybevétele során.

Ilyen berendezések lehetnek: A legtöbb galandféregnél 4-es számban jelenlévő szívókák, vagy a 2-es, 4-es, esetleg többesszámban jelenlévő szívógödrök. Ezeken kívül a legtöbb olyan galandféregnél, amelynek scolexén négy szívóka van, a scolex mellső végén félgömbszerű, kúp- vagy más alakú, tasakba visszahúzható kisebb-nagyobb képlet, az ú.

Ilyen horgok kivételesen pl. A scolex mögötti, nálánál mindig keskenyebb, szalagszerű, sokszor valóban nem ízelt részt nyaknak nevezzük. Vannak galandférgek, amelyeknél azonban az ízeletlen nyaki rész hiányzik s a scolex mögött jól feltűnő ízek sorakoznak egymás után. Az ízek fokozatosan nagyobbodnak galandfereg larva ezzel arányosan belsejükben is az ivarszervek mind tökéletesebb fejlettségben jelennek meg.

Amikor az ízekben már működő ivarmirígyek is vannak, ivarérett ízekről szoktunk beszélni. Az ivari működéssel kapcsolatban a peték befogadására szolgáló szerv, a méh mindinkább galandfereg féreg elleni gyógyszerek listája s az íznek mind nagyobb területét elfoglalva a már feleslegesekké vált mirígyeket elsorvasztja, amikor végeredményben az egész ízet csupán a petékkel telt méh tölti ki.

Ezeknek az ú. A scolex szakadatlanul termeli az ízeket, ezek, mint lassan tovahaladó láncszemek, a fejlődésben fokozatosan előrejutva, ivarérettekké, majd teljesen érettekké válnak s ennek megfelelően szülőanyjuktól, a scolextől mindinkább távolodnak, mígnem ők is leválnak a közös láncolatról és külvilágra jutnak. Addig, amíg a scolex a bél nyálkahártyáján tapad, új ízeknek termelése galandfereg larva az egész állatoknak élete biztosítva van. Szakadjon le a láncolat bár közvetlenül a scolex mögött, — amint ez féreghajtószerek beadása után gyakran előfordul — az állat mégis él s csakhamar az ízeknek hosszú láncolatát továbbtermeli.

Éppen azért azt látjuk, hogy pl. Ama régebbi felfogásnak, hogy a galandféreg láncolat nem egyéb, mint önálló egyedeknek tekinthető ízek alkotta állattelep, legfőbb támasza az volt, hogy a levált ízek egy ideig nemcsak életben maradnak, hanem önálló mozgást is végeznek. Ha azonban a galanférgeknek anatómiai felépítését tanulmányozzuk, csakhamar olyan viszonyokat ismerhetünk fel, amelyek kétségtelenné teszik azt, hogy az egész láncolatot csupán egyetlen állategyednek kell tartanunk.

Ilyen bélyeg egyebek között a galandfereg larva galandfereg larva vagy amint éppen a galandférgeknél gyakran nevezzük, a vízérrendszernek az egész láncolatra kiterjedő, szerves egészet alkotó volta és ehhez hasonlóan az idegkötegnek megszakítatlan folytonossága a láncszemeken keresztül.

A galandférgek fejlődésmenete sok tekintetben hasonló őseiknek a mételyeknek fejlődéséhez. A hátulsó, ú. Ezeknek, hogy tovább galandfereg larva, a külvilágra kerülve megfelelő köztigazdákba kell jutniok.

Ez utóbbiakban lárvákká, borsókákká, hólyagférgekké cystici fejlődnek ki. A borsókának vagy hólyagféregnek teste rendszerint gömbölyded s ebben visszatüremkedve foglal helyet a kifejlett galandféregéhez mindenben hasonló scolex vagy pedig a scolexeknek egész tömege. Orvosok, természetbúvárok már a legrégibb idő óta ismerték úgy a borsókákat, mint a kifejlett galandférgeket, azonban sokáig nem sejtették azt, hogy ezek nem egyebek, mint ugyanannak az állatnak különböző fejlődési formái.

A galandférgesség tünetei és kezelése

Igen nagy horderejű volt ez a felfedezés, mely egyben a galandfereg larva vizsgálatoknak, kutatásoknak új útját, irányát jelölte meg. A különböző irányban folytatott kísérletek nem ritkán meddőknek is bizonyultak, de ilyenkor is a sikertelenség egy-egy újabb ténynek megismerésére vezetett. Említésre méltó pl. Küchenmeisternek mulatságos mozzanatokban is bővelkedő az az esete, mikor galandfereg larva természetvizsgálók góthai gyűlésén, ben felfedezéséről beszámolt s ama előzőleg már több ízben sikeresen végrehajtott kísérletét, hogy a nyúlak hasüregében élő borsókából ennek megetetése után a kutya belében az ivarérett galandférget, a Taenia pisiformist kitenyéssze, kutya híján macskával akarta megismételni.

A kísérlet céljára szerzett hatalmas kandúrt zsákba dugták s a vándorgyűlésnek rendelkezésére álló góthai színház pincéjében kísérelték meg a borsókáknak a kandúr szájába való juttatását. A kandúr, mintha tudta volna, hogy a kísérlet úgy sem fog eredménnyel járni, tőle telhetőleg védekezett, nagyokat fújt, galandfereg larva, harapott, amíg végre a beadás mégis sikerült.

Galandféreg fertőzés

Két nappal később kiirtották a tudománynak áldozatát azonban beleiben sem a borsókáknak, még kevésbbé a fiatal galandférgeknek nyomát sem találták. A sikertelen kísérlet galandfereg larva mégis annak a megismerésével járt, hogy a különböző borsókák csak bizonyos, megfelelő állatokban fejlődnek ki ivarérett galandférgekké.

A Küchenmeister felfedezése nyomán meginduló kutató vizsgálatok feladatává vált kísérletekkel megállapítani azt, hogy egy-egy adott borsókaféleség milyen állatokban nő galandféreggé, másrészt pedig azt, hogy a galandférgek álcáinak a köztigazda milyen szerveiben kell tartózkodniok, milyen vándorlást kell végezniök, míg a már ismert hólyagféreggé kifejlődnek.

Azt már tudták, hogy a petékből az álca nem jut ki a szabadba, hanem annak valamely meghatározott állatfajba, pl. A kísérletek során kiderült, hogy az említett állatoknak emésztőnedvei zhts uborka féreg peték burkát megemésztik, az álca kiszabadul burkaiból s a bélcsatorna falába galandfereg larva a vér- és nyirokáram útján vándorlásnak indul.

Vándorlása során különböző szervekbe, a májba, a tüdőbe, a vesékbe, csontokba, agyvelőbe, izomzatba jut, ahol a további fejlődés, illetve az átalakulás következik be.

1. Ascariasist repülök
2. A galandférgesség tünetei és kezelése
3. A Wikimédia Commons tartalmaz Galandférgek témájú kategóriát.
4. Galandféreg fertőzés - Felelős Állattartás
5. Bélféregből több is van, néhány fajtájuk képes még a véráramba is bejutni.

A különböző galandféregfajok álcái csak meghatározott szervekben fejlődhetnek borsókává.